40 éves évfolyamtalálkozó (beszámoló)

2023 július 7-9. Veszprém

Július 7. péntek

„Nyugdíjas vagy-e, vagy ha nem, hát tagadod-é ?”  Ez volt a leggyakrabban elhangzott kérdés július 7-8-án a Hotel Magisterben , Veszprémben. Itt gyülekeztek az 1983-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetemen Nehézvegyész szakán végzett évfolyam tagjai és oktatóik, hogy megünnepeljék a vegyészmérnöki diploma megszerzésének 40. évfordulóját. 40 év telt el a diplománk megszerzése óta, ez tette aktuálissá a fenti kérdést. Sokan már megkezdték nyugdíjas éveiket, másoknak már csak napjai, hónapjai vannak hátra a megérdemelt pihenésig. De az elmúlt évek, évtizedek csak külsőleg hagytak nyomot egynémelyünkön, de lélekben mindenki fiatal maradt (vagy legalább is visszafiatalodott erre a három napra.) A második, leggyakrabban elhangzó kérdés már nem a gyermekekre, hanem az unokákra vonatkozott: Vannak már unokák ? Mekkorák ? Mikor jönnek az unokák ? És nagyon gyorsan előkerültek a fényképek és telefonok…

Több mint negyvenen gyűltünk össze az első nap délutánján, köztük olyan régi-új arcok is, akik most vettek részt először a találkozón: Máté Pici és Bang Gyuszi. Sajnos oktatóink közül, az idő múlása okán minden alkalommal egyre kevesebben tudnak részt venni az eseményen, engedtessék meg, hogy név szerint felsoroljam azokat, akik meg tudtak jelenni: Heil Bálint, Papp Sándor, Petrovics Pálné , Salamon Tamás, Tóth József, Németh Sándor, Németh Zoltán, Horváth Attila, Chován Tibor, Dallos András, Horváth Ottó és tiszteletbeli évfolyam tagunk, Kővári Éva.

Az örömteli üdvözlések és a bemelegítő beszélgetések után délután 2 órától kezdődtek az előadások. Ezúttal régi és kevésbé régi videó filmek segítségével idéztük fel az egyetem alapításától eltelt több mint 70 év történéseit. Az egyetem történetét ismertető videók után Dr. Németh Sándor, a Mérnöki Kar dékánja  tartott előadást az egyetem és a Mérnöki Kar növekedéséről, a jövő kihívásairól és lehetséges fejlődési irányokról.

Ezután meglepetés előadóként Dr. Papp Sándor kért szót és osztotta meg személyes emlékeit az évfolyamról és dedikáltatta mindenkivel az 1983-as Kémcsőkefe egy példányát, amelyet annak idején az évfolyamunktól kapott ajándékba. Az előadások után ismét videók következtek az egyetem elmúlt évtizedeinek érdekes eseményeiről.

Szünet után személyesebb emlékekkel folytatódott a program. A video bejátszások a korabeli és napjaink egyetemi (nem tanulmányi) életének fontosabb rendezvényeit idézték meg, meg-megszakítva az évfolyamunk életét és tevékenységét bemutató szóbeli visszaemlékezésekkel. Köszönet Csigának, Dudás Petinek, Hajagos Henriknek, Etler Ottónak és Csíznek kiváló előadásukért!

Az előadások végeztével folytatódtak a korábban megkezdett beszélgetések, amelyek csak azért szakadtak meg (ideiglenesen) mert el kellett indulnunk a vacsora színhelyére a Séd partján álló Malomkert Sörházba. Ott a kiváló ételek és a még kiválóbb kézműves sörök mellett folytatódott a szűnni nem akaró beszélgetések sora.

Ám itt sem maradtunk meglepetés nélkül. Tetya kiváló tolmácsolásában hallgathattuk meg Csocsó rövid, de velős gondolatait az idő múlásáról és az igaz barátságok megtartó erejéről:

Csocsó: Az idő rövid története

Az idő az, ami szemüveget ültet az orrunkra, kiszívja hajunkból a színt, meglazítja fogainkat, újratervezi testarányainkat, az elmélet síkjára tereli a szerelmet és ritkítja barátaink sorát.

Ugyanakkor bölccsé tesz, már ha elfogadjuk azt a tévhitet, hogy bölcs az, aki tudja, mi hogy volt régen. Mi a jótékony feledés rostáján átszitálva emlékeinket véljük meglelni az élet igazi értékeit. Mi feláldozzuk a gondolat fürgeségét a gondolati mélység, a távlatok oltárán.

Sarkunkra lép a műveletlen, de karrieréhes, hülye zenéket hallgató, amerikanizált „Y” generáció. 3-4 diplomájuk van, míg nekünk egy is alig jutott. Egy QAP cikk jut eszembe. A címe az volt: Géptan Tanszék: II. év – 23:0. Mi tíz év alatt sem tanultunk meg oroszul, rájuk meg csak úgy ragad az angol. Nekünk keményen meg kellett küzdenünk a legjobb állásokért, nekik tálcán kínálják a legrosszabbakat. Londonban. De nem lehet rájuk egy rossz szavunk se: ők a mi fiaink, lányaink.

Hosszan folytathatnám az idő rövid történetét, de nincs idő. Mindenesetre annyi megadatott, hogy egymást megszerethessük. Lehet, hogy olyan idők jönnek, amiket jobb meg sem érni. De mi azt már nem érjük meg.

Emelem poharam az egyetemtörténet legösszetartóbb évfolyamára !

Az idő ezen az estén is nagyon gyorsan repült, de a záróra természetesen nem vetett véget az első napnak. Tudvalevő, hogy idén Veszprém Európa egyik kulturális fővárosa és ebből az alkalomból nagyon sok program van a városban. A Malomkertből a szálláshelyre sétálva többen benéztek a Rozé, Rizling és Jazz Napok napi rendezvényére az Óváros téren (volt Vörös Hadsereg tér ? ), majd erőinket újra egyesítve a Hotel Magisterben folytatódott az „after party” hajnalig.

Július 8. szombat

A szombati program a kollégiumban elköltött reggeli után szervezett városnézéssel folytatódott. Európa kulturális fővárosa cím elnyerése alkalmából soha nem látott felújítási, fejlesztési munkák történtek, folynak Veszprémben és a veszprémi várban. Az Óváros térről indulva végig sétáltunk a vár gyönyörűen felújított épületei között, belülről is megcsodálva a Bíró-Giczey palota restaurált freskóit és a székesegyház freskótlanított, letisztított belső tereit.

 

A várbeli séta csoportkép készítéssel folytatódott a „világvégén”, a Szent István és Gizella szobornál illetve nosztalgiázva kisétáltunk a Benedek hegyi kereszthez is, megidézve az 1983 évi Bolondballagást. A városnézés a Séd parti Fricska étteremben ért véget, némi  könnyű borok elfogyasztásával. Ajánljuk a helyet minden Veszprémbe látogató figyelmébe – kiváló!

 

A program szombat délután a Vámosi úti temetőben folytatódott Sebestyén Attila sírjának megkoszorúzásával. Megemlékeztünk a legutóbbi évfolyam találkozó óta eltávozott társainkról, barátainkról is: Petró Józsi, Horváth Feri, Molnár Zoli és  kis Ali is elment az elmúlt öt év során. A találkozó szervezése során jött a szomorú hír, hogy Király Edit is eltávozott körünkből. Meg nem erősített hírek szerint Vinczi Feri is elhunyt az elmúlt évben, de reméljük, hogy ez a hír hamisnak bizonyul (bár az rossz ómen, hogy semmilyen formában nem sikerült felvenni vele a kapcsolatot a szervezés folyamán).

A szombat esti bankettre újabb évfolyamtársak érkeztek, akik a pénteki programokon nem tudtak részt venni, úgyhogy a találkozón résztvevők száma összességében meghaladta a 80 főt ! A bankett egy meglepetés előadással indult. Dudás Peti tartott egy történelmi témájú prezentációt egyes évfolyamtársaink felmenőiről , Mátyás király korabeli filmek felhasználásával.

A megfejtés (azoknak, akik nem voltak ott): az egyetem alatt többen statisztaként kerestek némi pénzt különböző filmforgatásokon és ezekből a filmekből kereste ki Peti azokat a részeket, ahol több évfolyamtársunk felismerhető (Egres Imre, Olvasó Árpi, Buzás Sanyi, Király Béla, Reinhart Laci, Keszthelyi Tamás). Sajnos az előadást szerzői jogvédelem miatt nem tudjuk megosztani a honlapon.

A szórakoztató előadás után vacsorával és véget nem érő beszélgetésekkel folytatódott a bankett. Ugyan a tervezett „profi” retró diszkó elmaradt, de azért az este végére a legelszántabbak megtalálták a módját, hogy táncra perdüljenek. A kiváló hangulatú est végül hajnali 3 órakor ért véget.

Július 9. vasárnap

Nehéz ébredés, felkelés, reggeli, kijelentkezés a kollégiumból, az utolsó egyeztetések, a szokásos búcsúzkodások, fogadkozások: Találkozunk 5 év múlva !

De addig azért még számos évfolyam vacsorán is részt vehetünk….

.